s





10/26/2009

The Holiday

Tudom, hogy milyen, ha olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet, és ez hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor csinálsz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardonnay-t iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot, és hogy hihetted akár egy rövid percre is, hogy boldog voltál. És néha még meg is győzöd magad arról, hogy észhez tér, és becsönget hozzád. És ezek után, bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre, és akikkel találkozol, visszaadják az életkedved, és a lelked apró darabjai egyszer visszaállnak, és a zavaros idők, azok az esztendők, amik így elmentek, lassan kezdenek elmosódni!

4 megjegyzés:

doda írta...

jajj én ezen mindig úgy sírtam. de tényleg mindig, sőt, mindjárt elkezdem újra. és amúgy is <3 holiday

Henni írta...

csatlakozom az előttem szólóhoz. tudom én amúgy h hova kell kommentelnem <3 h mondjam köszi a követést, én is h követlek, tetszik a blogod:) írjál még :))

szabinka írta...

:)))) jajjj köszi csajok...csak most vettem észre, h ide írtatok... (nem lehetne vhogy beállítani, h küldjön mailt vagy valahogy jelezze, ha írnak kommentet???)

Henni írta...

de lehet a beállításokban a megjegyzéseknél az email címedre elküldi:)