Quote of the day

It's you...

Ritkán előfordul, hogy egyszer az életben rábukkansz arra, akiért mindent hátrahagynál, aki mindenki előtt van, aki a józanságot elviszi a fejed felől, aki szétszed, szétszakít, beléd mar és átölel, akivel a poklot és a mennyországot egyszerre járod meg. Aki miközben tép, aközben simogat, miközben mar, aközben leheli csókját az ajkadra. Ne kelljen enélkül a tüzesen fájdalmas érzés nélkül meghalnod.

Életedben legalább egyszer találjon rád egy gőzerővel feltörő szerelem. Mert meg kell ismerni ezt az érzést!
Néha elég pár óra, vagy pár nap, hogy az ember életét megváltoztassa valaki. Nem számít az idő, sem a tér, nincsenek miértek, nincsenek kérdések és nincsenek válaszok sem.., csak van valami. Találkozol valakivel, akinek nem kell semmit mondanod. Pár perc és a vesédbe lát. A gátlások leomlanak, a képmutatás álarca megreped az arcodon. Nincs többé hazugság, csak az őszinteség, csak a csupasz lelked, minden védelem nélkül, és félsz, halálra rémülsz, mit keres valaki pár óra után a szíved közepében. Félsz, hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is. A józan ész meg eltűnik. Bármit mond, megteszed. Bármit kérdez, válaszolsz. Kivetkőzöl magadból, és mindent a fonákjáról látsz. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel, olyanokat mondasz, amiket utólag sem értesz. Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi énedet. A valóságot, amit senki más szemében nem láttál még. Talán azt is tudja, hogy milyen leszel. Még a jövődet is látja benned, te meg meglátod a szemében a saját arcképedet. Boldog vagy és félsz, együtt. Nem tudod mit hozhat a holnap, de nem is érdekel, mert tudod Ő ott lesz melletted... nem vagy benne biztos, de érzed, hiszen olyan mint Te.

Az élet súlya

…Nő vagy, nem igaz? Egy nem is csúnya, teljesen normális nő. Vagy talán nem vagy normális? Hogyan reagálsz, ha egy férfi próbál megcsókolni?

-         Nem próbálkoztak túl gyakran – mondta Laura.

-         És mi a fenéért nem? Mert te nem játszod el a szereped. – Megrázta az ujját felé. – Mindig valami egyébre gondolsz. Ott állsz egy szép kis kabátban és szoknyában, és pont olyasféle kedves, szerény lánynak tűnsz, amilyet az édesanyám nekem szeretett volna keríteni. Miért nem fested a szádat élénkpirosra, és lakkozod ki a körmöd ugyanolyanra?

Laura csodálkozva bámult rá.

-         Mindig azt mondta, hogy utálod a rúzst és a vörös körmöket.

-         Hogy utálom-e? Hát persze, hogy utálom! Hetvenkilenc éves vagyok! De valamit szimbolizálnak: jelzik, hogy kapható vagy, és kész vagy részt venni az Anyatermészet társasjátékában. Olyan, mint amikor az énekesmadarak dallal hívják a párjukat. Ide figyelj, Laura, nem vagy az a típus, akiért minden férfi odavan! Nem árad belőled a szex, mintha alig tudnál uralkodni magadon, mint egyesekből. Van egy bizonyosfajta  férfi, aki esetleg eljön érted, és megszerez téged anélkül, hogy te bármit is tennél, az a fajta férfi, akinek elég esze van ahhoz, hogy tudja, te vagy a hozzávaló nő. De nagyon kevés az esély arra, hogy ez megtörténjen. Neked is el kell játszanod a szerepedet. Nem szabad megfeledkezned arról, hogy nő vagy, el kell játszanod a nő szerepét, és férfi után kell nézz!

A. Christie: Az élet súlya