Az élet súlya

…Nő vagy, nem igaz? Egy nem is csúnya, teljesen normális nő. Vagy talán nem vagy normális? Hogyan reagálsz, ha egy férfi próbál megcsókolni?

-         Nem próbálkoztak túl gyakran – mondta Laura.

-         És mi a fenéért nem? Mert te nem játszod el a szereped. – Megrázta az ujját felé. – Mindig valami egyébre gondolsz. Ott állsz egy szép kis kabátban és szoknyában, és pont olyasféle kedves, szerény lánynak tűnsz, amilyet az édesanyám nekem szeretett volna keríteni. Miért nem fested a szádat élénkpirosra, és lakkozod ki a körmöd ugyanolyanra?

Laura csodálkozva bámult rá.

-         Mindig azt mondta, hogy utálod a rúzst és a vörös körmöket.

-         Hogy utálom-e? Hát persze, hogy utálom! Hetvenkilenc éves vagyok! De valamit szimbolizálnak: jelzik, hogy kapható vagy, és kész vagy részt venni az Anyatermészet társasjátékában. Olyan, mint amikor az énekesmadarak dallal hívják a párjukat. Ide figyelj, Laura, nem vagy az a típus, akiért minden férfi odavan! Nem árad belőled a szex, mintha alig tudnál uralkodni magadon, mint egyesekből. Van egy bizonyosfajta  férfi, aki esetleg eljön érted, és megszerez téged anélkül, hogy te bármit is tennél, az a fajta férfi, akinek elég esze van ahhoz, hogy tudja, te vagy a hozzávaló nő. De nagyon kevés az esély arra, hogy ez megtörténjen. Neked is el kell játszanod a szerepedet. Nem szabad megfeledkezned arról, hogy nő vagy, el kell játszanod a nő szerepét, és férfi után kell nézz!

A. Christie: Az élet súlya